Kategória: Gyógynövények
Papsajtmályva (Malva neglecta)
Az ókor és a középkor óta sok betegség orvoslására használják.
Drogja nyálkaanyagot tartalmaz. Teája éppúgy, mint rokonáé, az erdei mályváé (M. silvestris), csökkenti a köhögési ingert.
Gyomorfekély és bélhurut esetén is jó hatású. Torok-, mandula-, fogínygyulladás elleni öblögetőszer.
Borogatóként alkalmazva lágyítja a daganatokat, enyhíti a köszvényes fájdalmakat.
Piros gyűszűvirág (Digitalis purpurea)
Nyugat-Európában honos. A VIII. századtól a kolostorkertek termesztett dísze.
Vizelethajtó hatását az ókor orvosai is ismerték. A XVIII. század javasasszonyai a vízkórságot (szív- vagy vesebetegségek kísérője) a növény leveleiből főzött teával gyógyították. Napjainkban életmentő jelentőségű. Mérgező hatóanyaga – a digitalis-glikozid – a szívgyógyszergyártás nélkülözhetetlen alapanyaga.
A digitaliskészítmények növelik az elégtelenül működő szív teljesítőképességét, megszüntetik a vizenyőt, ödémát okozó keringési zavarokat.
Rokona a gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata) nálunk vadon is él, hasonló hatóanyagokat tartalmaz.
De a belőle készült gyógyszer (Isolanid) nem halmozódik fel a szervezetben, kevésbé mérgező, ezért újabban e fajt termesztik inkább.
Pozsgás zsázsa (Lepidium cartilagineum)
Az Alföld szikes pusztáinak jellegzetes, húsos levelű sótűrő növénye.
Gyógyító hatását csak az utóbbi időben tartják számon. Igyuk teáját influenzajárványok idején! Öblögetőszerként torok- és mandulagyulladás ellen is jó.
Ricinus (Ricinus communis)
Hazájában, a trópusi Afrikában 8-10 m magas fa, nálunk egyéves lágy szárú, termesztett ipari és gyógynövény.
Magjából sajtolt olaja közismerten kellemetlen ízű, de igen jó hatású hashajtó.
Enyhén izgatja a vékonybelet, fokozza a bélmozgást. Káros mellékhatásai nincsenek, ezért kisgyerekeknek, terhes anyáknak is veszélytelen. Gyógyhatásáért Kínában több ezer éve termesztik. A magvak sajtoláskor visszamaradó része erősen mérgező: belső vérzéseket okoz, kicsapja a vörös vérsejteket.
Már egy-két mag elfogyasztása is halálos lehet.
