Mentafajok (Mentha piperita, M. spicata var. crispa)

Mindkettőt termesztik. Az előbbi fajt két vadon élő keresztezésével nemesítették ki, utóbbi hazánkban is előfordul. A levelek főzete gyomor- és bélgörcs ellen javasolható. Megszünteti a felfúvódást, serkenti a bél- és epeműködést. Ideges álmatlanság, szívpanaszok orvossága. A legfontosabb hatóanyagából, a mentolból előállított cseppek külsőleg hűsítő tulajdonságuknál fogva fájdalomcsillapító hatásúak. Öblögetőszerként a szájüreg fertőtlenítője, nyálkahártya-gyulladások gyógyszere.

Igazi édesgyökér (Glycyrrhiza glabra)

Igazi édesgyökér gyógynövény

Latin neve: Glycyrrhiza glabra.

Már az ókor nagy birodalmaiban is ismerték gyökerének köhögést gyógyító, köptető hatását.

Eurázsiái, észak-afrikai faj, hazánkban is előfordul vadon, de egyre ritkábban. A hüvelyesek családjába tartozó magas, hozzávetőlegesen 2 m, évelő növény. Több-fejű gyöktörzséből hosszú tarackok és rövidebb, de vaskosabb gyökerek fejlődnek.

Todjon meg többet   🠞

Kerti kakukkfű (Thymus vulgaris)

Kerti kakukkfű

Latin neve: Thymus vulgaris.

Hozzávetőlegesen fél méterre megnövő, bokor szerű félcserje. A kerti kakukkfű az ajakosvirágúak családjába tartozik, virágai a szárak csúcsán helyezkednek el, rózsaszínűek vagy vörösek, májustól júliusig nyílnak. Alsó, fél centiméter átmérőjű szárrészei elfásodnak.

A kerti kakukkfű levelei átellenesek, különböző formájúak. Kellemes illatú, kedvelt fűszernövény.

Gyógyhatása a nálunk vadon élő fajokéhoz pl. táblánk kopaszodó kakukkfűiéhez hasonló.

Todjon meg többet   🠞

Buglyos fátyolvirág (Gypsophila paniculata)

Fátyolvirág gyógynövény

Latin neve: Gypsophila paniculata.

Magyar neve: szappangyökér, fátyolvirág.

Szaponin-tartalmú gyökeréből köptető orvosság készül. Erősen habzó főzetével lúgos kémhatású szerekre érzékeny finom selymeket mosnak.

Todjon meg többet   🠞

Anyarozs (Claviceps purpurea)

Anyarozs gyógynövény

Latin neve:    Claviceps purpurea.

Rozs és más gabonafélék kalászában élősködő gomba. Már a középkor bábaasszonyai is felismerték a méh simaizmaira gyakorolt összehúzó hatását.

A liszthez keveredve, rendszeres fogyasztása Európában még a XVIII. században is rejtélyes járványokat váltott ki.

A betegség súlyos érszűkületet okozott, amely az orr, a fül, az ujjak elüszkösödésével, merevgörccsel, sokszor halállal járt.

A babonás képzelet ebben isteni büntetést látott, s a kórt „Szent Antal tüzének” nevezte. Hatóanyagai ma fontos gyógyszer-alapanyagot szolgáltatnak, különösen szülés utáni méhvérzés és migrénes fejfájás ellen.

Todjon meg többet   🠞