Gyógynövények gyógyhatása, alkalmazása
Latin neve: Hyppophäe rhamnoides
Az ezüstfafélékhez tartozó tövises cserje meghonosodott nálunk a folyóárterek hordalék-talaján.
Szélporzású kétlaki növény, levele lándzsás, épszélű, kissé az olaj fűzére emlékeztet. Áprilisban virágzik, a virágok aprók, sárgás színűek.
Apró bogyó termése nálunk fajtától függően júliusban, augusztusban, illetve szeptemberben érik. A bogyók a vesszőkön sűrűn, tömören állnak.
Latin név: Cerasus avium.
Középhegységi gyertyános-tölgyeseinkben vadon is él.
A rózsafélék családjába tartozó közismert fa. Sok, érési időben, méretben, színben és ízben eltérő változata létezik. Rokonánál, a meggynél, húsa keményebb, édesebb. Frissen, befőttként, süteményekben fogyasztjuk, jó pálinkaalapanyag. Számos változatát mint kedvelt gyümölcsfát termesztik.
A hegyvidéki erdők gyakori elegyfája. Mindkét faj kellemes illatú virágaiból készített tea meghűléses betegségek esetén jó hatású izzasztó. Kevesen tudnak viszont gyomorerősítő, görcsoldó hatásáról. Serkenti a szívműködést is. A túlzásba vitt hársteafogyasztás ezért megárthat. A hársfaszenet gyomorpanaszok gyógyítására használják. Régebben fogtisztító és bőrbetegségek elleni hintőporok készítéséhez is alkalmazták.
Latin neve: Rubus caesius.
Közeli rokona a málnának. A szederfajok gyümölcse kék, sötétkék és majdnem fekete lehet.
Nyirkosabb erdőkben, ártereken elterjedt szúrós, tüskés cserje. Egyik legrégebben használt gyógynövényünk.
Fiatal hajtásaiból régen krónikus hörghurut ellen készült tea. Apróra tört tobozának főzetét vizelethajtóként itták. Fürdővízbe öntött alkoholos kivonatával a reumát és egyes bőrbetegségeket gyógyították. A fájából lepárlással nyert terpentinolaj hátfájás elleni bedörzsölőszerek, sebfertőtlenítő kenőcsök, porok előállítására alkalmas.