Kategória: Magyarországon nem termesztett gyógynövények
Szárcsagyökér (Smilax officinale)
Közép-Amerikában honos örökzöld, kúszó cserje.
Szaponin-glikozidokat tartalmazó gyökerét a gyógyszeripar szteránvázas vegyületek előállítására használja.
Ősi vértisztító szer. Vérbaj, reuma, bőrbetegségek elleni gyógyszerek alapanyaga.
Szenegagyökér (Polygala senega)
Észak-Amerika erdőségeinek lágy szárú, évelő növénye.
Gyökérdrogjának legfontosabb hatóanyagai szaponin vegyületek.
Hazájában csörgőkígyógyökérnek is nevezik, mivel a bennszülött indiánok szerint a kígyómarás jó ellenszere. A század elején Európában – mint kiváló köptetőszer – a hörghurut, az asztma, a szamárköhögés közkedvelt gyógyszere.
Gyomorpanaszokat okozó mellékhatása miatt használata újabban háttérbe szorul.
Szenna (Cassia fajok)
Párosan szárnyasan összetett levelű, hüvelytermésű cserjék.
Legjelentősebb közülük a Kisázsiában, Kelet-Indiában honos C. angusti fólia.
Levelének, termésének („anyalevél”) hashajtó hatását az arab orvosok már a IX-X. században ismerték.
Nagyobb adagban kellemetlen mellékhatásként hascsikarást okoz.
Sztrichninfa (Strychnos nux-vomica)
Indiában honos.
A magjából előállított sztrichnin rendkívül erős izomgörcsöket okoz, melyek többnyire halálos kimenetelűek.
Kisebb adagban fokozza a nyál- és gyomornedv elválasztását, ezért a belőle készített arzént is tartalmazó gyógyszer (Strychnotonin) étvágygerjesztő, általános erősítő hatású. Latin neve hánytató tulajdonságára utal: hánytató dió.
A kuráre-folyondár (S. toxifera) kérgének kivonata kurarin-alkaloidot tartalmaz, mely a legerősebb mérgek egyike. Dél-Amerikában nyílméreg készül belőle. Izombénító hatása miatt a sebészetben műtéteknél izomelernyesztő szer. Az érzőidegek működését azonban nem befolyásolja, így csak érzéstelenítőkkel együtt használják.
Tetanuszgörcs megszüntetésére is alkalmas.
Sztrofantusz (Strophanthus fajok)
Afrikai és ázsiai trópusi őserdőkben élő, erősen mérgező, kúszó lián. Livingston, a híres Afrika-utazó ismertetése szerint a bennszülöttek nyílméreg előállítására használták.
Legismertebb fajai a S. kombe és a S. gratus.
A múlt század végétől a szívgyógyszerek nélkülözhetetlen alapanyaga. Ezek a sztrofantin-készítmények a beteg szervezetbe jutva azonnal hatnak, és nem halmozódnak fel. Infarktus, életveszélyes szívműködési zavarok esetén életmentő jelentőségűek.
