bőrbetegség

Kisezerjófű (Centaurium minus)

Szerző:
Kisezerjófű (Centaurium minus)

Keserűanyag-tartalma miatt Plinius – az ókorban élt római történetíró – a föld epéjének nevezte el. Latin nevét a görög mitológia egyik alakjáról kapta. Kheirón kentaur, mikor lábába nyilat lőttek, sebét e növény nedvével gyógyította. Sebek kezelésére, bőrbetegségek, ekcéma ellen ma is használják. Teája a hideglelés legrégibb népi gyógyszere. Keserűanyaga kedvezőleg hat a gyomor- és epeműködésre, étvágyjavító. A pajzsmirigyműködés zavaraikor, érelmeszesedés és magas vérnyomás esetén hatásos teakeverékekben szerepel.

Orvosi szappanfű (Saponaria officinalis)

Szerző:

Drogjának hatóanyaga a szaponin. Nyálkaoldó, köptető hatása miatt egykor fontos köhögés elleni szer volt. Ma már erre a célra inkább a hasonló tulajdonságú, de kevésbé mérgező fátyolvirágot gyűjtik. A középkorban a vérbaj egyik keresett gyógyszere volt. Bőrbetegségek, reuma, köszvény ellen is használták.

Közönséges bojtorján (Arctium lappa)

Szerző:
Közönséges bojtorján (Arctium lappa)

Nagy termetű, a fészkes-virágúak családjába tartozó, kétéves gyom. Egyéves gyökerének főzete a népi gyógyászat szerint izzasztó, vizelethajtó, levelét égési sebekre kötik. A terméséből főzött teát egykor vérhas ellen javasolták. A vese- és epekőoldó teakeverékeknek ma is alkotórésze. Bőrbetegségek (ekcéma, sömör, fekély) kezelésére jó borogató-szer. A fejbőr korpásodását, a haj zsírosodását, hullását csökkenti, erősíti a hajhagymákat, ezért főzete és a belőle előállított olajos készítmény ma is ajánlott hajápoló.

Tövises iglice (Ononis spinosa)

Szerző:

A pillangós virágú növény gyógyhatását már a görögök is ismerték. Mélyre hatoló, erőteljes gyökérzete miatt Melius Juhász Péter XVI. században írt gyógyfüves könyvében „ekeakadály” néven említi. Értékes, külföldön is keresett drogja a vizelethajtó, vese-teakeverékek fontos alkotórésze. Különböző epebántalmak, köszvény, reumatikus fájdalmak, nehezen múló bőrbetegségek elleni teákhoz is használják.