Cimke Archívum: bőrbetegség
Nagy- és kislevelű hárs (Tilia platyphyllos, T. cordata)

A hegyvidéki erdők gyakori elegyfája. Mindkét faj kellemes illatú virágaiból készített tea meghűléses betegségek esetén jó hatású izzasztó.
Kevesen tudnak viszont gyomorerősítő, görcsoldó hatásáról. Serkenti a szívműködést is. A túlzásba vitt hársteafogyasztás ezért megárthat.
A hársfaszenet gyomorpanaszok gyógyítására használják.
Régebben fogtisztító és bőrbetegségek elleni hintőporok készítéséhez is alkalmazták.
Erdeifenyő (Pinus silvestris)

Fiatal hajtásaiból régen krónikus hörghurut ellen készült tea.
Apróra tört tobozának főzetét vizelethajtóként itták. Fürdővízbe öntött alkoholos kivonatával a reumát és egyes bőrbetegségeket gyógyították.
A fájából lepárlással nyert terpentinolaj hátfájás elleni bedörzsölőszerek, sebfertőtlenítő kenőcsök, porok előállítására alkalmas.
Lyukaslevelű orbáncfű (Hypericum perforatum)
Mezei zsurló (Equisetum arvense)

Nedves árokpartok elterjedt gyomja. Örvösen elágazó meddő hajtásai szolgáltatják a drogot, mely különösen sok kovasavat (70%), szaponint, szerves savakat tartalmaz. (A nép békarokkaként is emlegeti.)
Már az ókor óta, de napjainkban is használják köszvény és vesebajok ellen.
A vizelethajtó, vesetisztító, vesekőoldó teák fontos alkotórésze. Külsőleg bőrbetegségek, lábizzadás elleni fürdőkben van jelentősége.
Szöszös ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides)
Virága glikozidot, nyálkát, szaponint tartalmaz.
Gyógyhatását már Plinius is ismerte.
Teáját elsősorban légcsőhurut és bélhurut ellen adják. Izzasztó, vizelethajtó hatásáért is isszák.
A népi gyógyászat tejes főzetét tüdővész ellen ajánlotta, olajos kivonatával fagyási sérüléseket, bőrbetegségeket kezeltek.