Cimke Archívum: köhögés

Csikófark (Ephedra distachya)

Csikófark gyógynövény

Pikkelylevelű, vesszős ágú törpecserje. Nyitvatermő – a fenyőkkel rokon. Középhegységünk dolomitszikláinak és az Alföld homokbuckáinak ritkasága. Rokonfajai Kínában több ezer éve termesztett gyógynövények.

Értékes hatóanyaga az efedrin. Emeli a vérnyomást, izgatja a szimpatikus idegrendszert.

A növényből előállított gyógyszert eredményesen alkalmazzák asztmatikus köhögési rohamok ellen.

A nyálkahártyában érszűkületet okoz, ezért orrcseppként adják náthánál.

Orvosi szappanfű (Saponaria officinalis)

Drogjának hatóanyaga a szaponin.

Nyálkaoldó, köptető hatása miatt egykor fontos köhögés elleni szer volt.

Ma már erre a célra inkább a hasonló tulajdonságú, de kevésbé mérgező fátyolvirágot gyűjtik. A középkorban a vérbaj egyik keresett gyógyszere volt.

Bőrbetegségek, reuma, köszvény ellen is használták.

Papsajtmályva (Malva neglecta)

Az ókor és a középkor óta sok betegség orvoslására használják.

Drogja nyálkaanyagot tartalmaz. Teája éppúgy, mint rokonáé, az erdei mályváé (M. silvestris), csökkenti a köhögési ingert.

Gyomorfekély és bélhurut esetén is jó hatású. Torok-, mandula-, fogínygyulladás elleni öblögetőszer.

Borogatóként alkalmazva lágyítja a daganatokat, enyhíti a köszvényes fájdalmakat.

Martilapu (Tussilago farfara)

Martilapu (Tussilago farfara)

Árokpartok, agyagos szakadékok („martok”) tömegesen nyíló, kora tavaszi virága.

Az ókor összes nagy birodalmában ismerték már tüdő- és légúti megbetegedések ellen kifejtett jó hatását.

Köhögés, rekedtség, asztma elleni teakeverékekben ma is használatos.

Frissen szedett levele lüktető, gyulladt daganatokra jó borogató.