Cimke Archívum: köhögés
Csikófark (Ephedra distachya)
Pikkelylevelű, vesszős ágú törpecserje. Nyitvatermő – a fenyőkkel rokon. Középhegységünk dolomitszikláinak és az Alföld homokbuckáinak ritkasága. Rokonfajai Kínában több ezer éve termesztett gyógynövények.
Értékes hatóanyaga az efedrin. Emeli a vérnyomást, izgatja a szimpatikus idegrendszert.
A növényből előállított gyógyszert eredményesen alkalmazzák asztmatikus köhögési rohamok ellen.
A nyálkahártyában érszűkületet okoz, ezért orrcseppként adják náthánál.
Orvosi szappanfű (Saponaria officinalis)
Drogjának hatóanyaga a szaponin.
Nyálkaoldó, köptető hatása miatt egykor fontos köhögés elleni szer volt.
Ma már erre a célra inkább a hasonló tulajdonságú, de kevésbé mérgező fátyolvirágot gyűjtik. A középkorban a vérbaj egyik keresett gyógyszere volt.
Bőrbetegségek, reuma, köszvény ellen is használták.
Papsajtmályva (Malva neglecta)
Az ókor és a középkor óta sok betegség orvoslására használják.
Drogja nyálkaanyagot tartalmaz. Teája éppúgy, mint rokonáé, az erdei mályváé (M. silvestris), csökkenti a köhögési ingert.
Gyomorfekély és bélhurut esetén is jó hatású. Torok-, mandula-, fogínygyulladás elleni öblögetőszer.
Borogatóként alkalmazva lágyítja a daganatokat, enyhíti a köszvényes fájdalmakat.
Martilapu (Tussilago farfara)
Árokpartok, agyagos szakadékok („martok”) tömegesen nyíló, kora tavaszi virága.
Az ókor összes nagy birodalmában ismerték már tüdő- és légúti megbetegedések ellen kifejtett jó hatását.
Köhögés, rekedtség, asztma elleni teakeverékekben ma is használatos.
Frissen szedett levele lüktető, gyulladt daganatokra jó borogató.
