köhögés

Csikófark (Ephedra distachya)

Szerző:
Csikófark gyógynövény

Pikkelylevelű, vesszős ágú törpecserje. Nyitvatermő – a fenyőkkel rokon. Középhegységünk dolomitszikláinak és az Alföld homokbuckáinak ritkasága. Rokonfajai Kínában több ezer éve termesztett gyógynövények. Értékes hatóanyaga az efedrin. Emeli a vérnyomást, izgatja a szimpatikus idegrendszert. A növényből előállított gyógyszert eredményesen alkalmazzák asztmatikus köhögési rohamok ellen. A nyálkahártyában érszűkületet okoz, ezért orrcseppként adják náthánál.

Orvosi szappanfű (Saponaria officinalis)

Szerző:

Drogjának hatóanyaga a szaponin. Nyálkaoldó, köptető hatása miatt egykor fontos köhögés elleni szer volt. Ma már erre a célra inkább a hasonló tulajdonságú, de kevésbé mérgező fátyolvirágot gyűjtik. A középkorban a vérbaj egyik keresett gyógyszere volt. Bőrbetegségek, reuma, köszvény ellen is használták.

Papsajtmályva (Malva neglecta)

Szerző:

Az ókor és a középkor óta sok betegség orvoslására használják. Drogja nyálkaanyagot tartalmaz. Teája éppúgy, mint rokonáé, az erdei mályváé (M. silvestris), csökkenti a köhögési ingert. Gyomorfekély és bélhurut esetén is jó hatású. Torok-, mandula-, fogínygyulladás elleni öblögetőszer. Borogatóként alkalmazva lágyítja a daganatokat, enyhíti a köszvényes fájdalmakat.

Martilapu (Tussilago farfara)

Szerző:
Martilapu (Tussilago farfara)

Árokpartok, agyagos szakadékok („martok”) tömegesen nyíló, kora tavaszi virága. Az ókor összes nagy birodalmában ismerték már tüdő- és légúti megbetegedések ellen kifejtett jó hatását. Köhögés, rekedtség, asztma elleni teakeverékekben ma is használatos. Frissen szedett levele lüktető, gyulladt daganatokra jó borogató.