Gyógynövények gyógyhatása, alkalmazása
Latin név: Cerasus avium.
Középhegységi gyertyános-tölgyeseinkben vadon is él.
A rózsafélék családjába tartozó közismert fa. Sok, érési időben, méretben, színben és ízben eltérő változata létezik. Rokonánál, a meggynél, húsa keményebb, édesebb. Frissen, befőttként, süteményekben fogyasztjuk, jó pálinkaalapanyag. Számos változatát mint kedvelt gyümölcsfát termesztik.
A hegyvidéki erdők gyakori elegyfája. Mindkét faj kellemes illatú virágaiból készített tea meghűléses betegségek esetén jó hatású izzasztó. Kevesen tudnak viszont gyomorerősítő, görcsoldó hatásáról. Serkenti a szívműködést is. A túlzásba vitt hársteafogyasztás ezért megárthat. A hársfaszenet gyomorpanaszok gyógyítására használják. Régebben fogtisztító és bőrbetegségek elleni hintőporok készítéséhez is alkalmazták.
Latin neve: Rubus caesius.
Közeli rokona a málnának. A szederfajok gyümölcse kék, sötétkék és majdnem fekete lehet.
Nyirkosabb erdőkben, ártereken elterjedt szúrós, tüskés cserje. Egyik legrégebben használt gyógynövényünk.
Fiatal hajtásaiból régen krónikus hörghurut ellen készült tea. Apróra tört tobozának főzetét vizelethajtóként itták. Fürdővízbe öntött alkoholos kivonatával a reumát és egyes bőrbetegségeket gyógyították. A fájából lepárlással nyert terpentinolaj hátfájás elleni bedörzsölőszerek, sebfertőtlenítő kenőcsök, porok előállítására alkalmas.
Savanyú talajú erdők fehér törzsű fája. Kérgének főzete eloszlatja a rossz szív- vagy veseműködés következtében létrejött vizenyős dagadásokat: ödémákat. Jó vizelet- és vesekőhajtó, izzasztó hatása is van. Törzsének tavaszi nedvéből nyert olajat a bőrgyógyászat használja. Különösen mint hajápolószer – Birkenhaarwasser és nyírfasampon – ismert.