Kategória: Erdők gyógynövényei

Mezei szil (Ulmus campestris)

Kérge cser-, nyálka- és keserűanyagot tartalmaz.

Teája vizelethajtó, hasmenés elleni szer. Főzete, ülőfürdőként alkalmazva, az aranyeret gyógyítja.

Orvosi salamonpecsét (Polygonatum officinale)

Szívre, vesére ható glikozidvegyületet tartalmaz.

Erősen mérgező.

Régen vízszintesen kúszó gyöktörzsének porából a gennyes daganatok eloszlatására kenőcsöt készítettek. Hajszálértágító, a bőr vérbőségét fokozó, tehát pirosító hatása miatt az elmúlt századok hölgyei arcpirosítóként is használták.

Orvosi tüdőfű (Pulmonaria officinalis)

Nyálka-, kovasav-, szaponin, cserzőanyag-tartalmú szürkén foltos levelét gyűjtik.

A XVI századtól Közép-Európában a tüdőbaj gyógyszerének tartották. Légzőszervi megbetegedések — asztma, rekedtség, köhögés —  gyógyítására használatos teáknak ma is alkotórésze.

Torokgyulladáskor jó gargarizálószer.

Saláta boglárka (Ficaria verna)

Nedvesebb talajú erdők kora tavaszi virága. A leveléből főzött tea vértisztító, vérnyomáscsökkentő, a veseműködést serkentő hatású.

Ülőfürdőként alkalmazva az aranyeres bántalmak gyógyítására is felhasználják.

Szagos müge (Galium odoratum)

Üde talajú erdeinkben tömeges.

Kumarint tartalmaz. Megszárítva kellemes illatú.

Az egykor divatos tavaszi vértisztító kúrákhoz használatos „májusi teák egyik alapanyaga volt. Teakeverékek alkatrészeként ma is alkalmazzák a máj- és epeműködés zavarainál. Enyhe altató, nyugtató, vizelethajtó hatása is van.

Nem hiányzik az izzasztóteákból sem. Egy ókori germán monda szerint egy-egy csokor virágzó hajtás szerencsét hoz tulajdonosának a szerelemben.