Kategória: Gyógynövények

Lyukaslevelű orbáncfű (Hypericum perforatum)

Lyukaslevelű orbáncfű (Hypericum perforatum)

Virágának magjának főzete vese- és epebetegségre jó.

Sebek vérzéscsillapítója Szárított virágait égési sebekre teszik. A szív- és ideggyengeség legrégibb orvossága.

Fogínysorvadáskor jó öblögető. Nehezen gyógyuló bőrbetegségek esetén borogatószer.

Macskagyökér (Valeriana officinalis)

Macskagyökér (Valeriana officinalis)

A legrégebben ismert gyógynövények egyike. A gyökérdrog kellemetlen szagú hatóanyaga – a valériánsav – a kandúr macskákat izgalomba hozza.

Ideges szív- és gyomorpanaszok elleni teakeverékekhez adják. A kimerültségből, szellemi túlterheltségből eredő álmatlanság gyógyszere.

Régebben használták szeszes, éteres kivonatát is. Ma már inkább csak a belőle készült, mellékhatásoktól mentes enyhe idegcsillapító, görcsoldó, altató gyógyszerek (Valeriana, Medivaler, Legatin) kerülnek forgalomba.

A szintén undorító illatú bűzaszattal (Ferula assa-foetida) kevert teáját régen hisztéria ellen ajánlották.

Madárkeserűfű (Polygonum aviculare)

Madárkeserűfű (Polygonum aviculare)

Útszélek, száraz létek elterjedt növénye.

Kovasavat, nyálkát, cseranyagot tartalmazó drogját hasmenés, vese- és hólyagbántalmak elleni teakeverékekben használják.

A népi gyógyászatban méh-, gyomor- és tüdő-vérzést csökkentő hatásáért is gyűjtik.

Magas aranyvessző (Solidago gigantea)

Magas aranyvessző (Solidago gigantea)

Rokona, a közönséges aranyvessző (S. virga aurea) Magyarországon vadon is él.

Egyik régi magyar neve, „istápfű” arra utal, hogy betegek istápolására, azaz gyógyítására évszázadok óta használják.

Gyökere inulint, cser- és keserűanyagot, hajtása főleg szaponint, illóolajat tartalmaz. Teája idült vese- és ízületi gyulladás gyógyszere. Torokgyulladás ellen jó öblögető. Régen szamárköhögés, asztma ellen itták.

Borogatóvizével gyógyítják az ekcémás bőrfelületet és a nehezen: gyógyuló sebeket.

Mák (Papaver somniferum)

Mák (Papaver somniferum)

Éretlen toktermésének tejnedve –  az ópium – Homérosz óta ismert kábítószer (somnifer = álomhozó). Az ókori gyógyításban az első érzéstelenítő.

Az emberiség számára a XIX. században vált áldássá, amikor sikerült belőle előállítani az álomisten fiáról – Morpheusról – elnevezett morfint, mely az ópiumnál sokszorta hatásosabb fájdalomcsillapító.

A tejnedv többi alkaloidja közül a kodein a száraz köhögés legjobb orvossága. A papaverin a simaizomgörcsöket oldja.

A kábulatot hozó ópium szívása különösen a mohamedán világban terjedt el (ahol a vallás tiltotta az alkoholfogyasztást), később Indiában, Kínában öltött óriási méreteket. Az élvezet rabjai egyre nagyobb adagokat követelnek. Az idült mérgezés végül testi-lelki leromláshoz, halálhoz vezet.