Kategória: Gyógynövények
Kroton (Codiaeum fajok)
A C. tiglium a kutyatejfélék rokonságába tartozó alacsony fa. Hazája India.
A magjából préselt olaj igen erős hashajtó. Túladagolása könnyen halált okozhat. Európában először a X. század arab orvosai alkalmazták.
A C. eluteria dél-amerikai cserje. Drogja, a kaszkarilla-gyökérkéreg serkenti az emésztést, étvágygerjesztő és likőrök ízesítő anyaga.
Kutyabenge (Frangula alnus)
Láperdőkben, folyóparti ligeterdőkben gyakori cserje.
Kellemetlen szagú kérge keresett drog. Frissen azonban mérgezést okozhat, csak egy esztendei szárítás után lehet felhasználni.
Vastagbelet izgató tulajdonsága miatt kiváló hashajtó. Elhízás, felfúvódás elleni teák alkotórésze. Nem hiányzik az általános epetea-keverékekből sem. Kedvező hatású érelmeszesedés, magas vérnyomás, menstruációs zavarok esetén is.
Lándzsás útifű (Plantago lanceolata)
A népi gyógyászat egyik leggyakrabban alkalmazott növénye — a nagy útifűvel (P. major) együtt — a tüdőbaj elleni teák fő alkotórésze volt.
Belső vérzések (vérvizelés, vérhányás) esetén is javasolták. Külsőleg a friss levelek makacs sebekre, gyulladásos daganatokra kötve fejtenek ki jótékony hatást. Nyálkaoldó, köhögéscsillapító tulajdonsága miatt ma is használják a köhögés elleni teákban.
Magjának főzete gyermekeknek enyhe hashajtó. Alkoholos kivonata szúnyogcsípés ellen jó bedörzsölőszer.
Leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
Sztyepprétjeink ma már erősen megritkult szép virága. Mérgező!
A népi gyógyászatban teájával az asztmatikus görcsöket csillapították, fejfájás enyhíté sére itták.
Vesebetegségek, köszvény, csúz gyógyítására ritkán még ma is használják.
Libapimpó (Potentilla anserina)
Árokpartok, nedves parlagok tömeges növénye.
Magas csersavtartalma miatt összehúzószer, vérzéscsillapító. Korábban gyomor- és bélvérzés, ma vérhas, bélhurut, valamint menstruációs zavarok elleni teák alkotórésze.
Epilepszia, ideges szívpanaszok gyógyítására is javasolják.
Jó száj-és garatöblögető szer.
