Kategória: Útszélek, legelők, szántóföldek gyógynövényei

Lándzsás útifű (Plantago lanceolata)

Lándzsás útifű (Plantago lanceolata)

A népi gyógyászat egyik leggyakrabban alkalmazott növénye — a nagy útifűvel (P. major) együtt — a tüdőbaj elleni teák fő alkotórésze volt.

Belső vérzések (vérvizelés, vérhányás) esetén is javasolták. Külsőleg a friss levelek makacs sebekre, gyulladásos daganatokra kötve fejtenek ki jótékony hatást. Nyálkaoldó, köhögéscsillapító tulajdonsága miatt ma is használják a köhögés elleni teákban.

Magjának főzete gyermekeknek enyhe hashajtó. Alkoholos kivonata szúnyogcsípés ellen jó bedörzsölőszer.

Libapimpó (Potentilla anserina)

Libapimpó (Potentilla anserina)

Árokpartok, nedves parlagok tömeges növénye.

Magas csersavtartalma miatt összehúzószer, vérzéscsillapító. Korábban gyomor- és bélvérzés, ma vérhas, bélhurut, valamint menstruációs zavarok elleni teák alkotórésze.

Epilepszia, ideges szívpanaszok gyógyítására is javasolják.

Jó száj-és garatöblögető szer.

Madárkeserűfű (Polygonum aviculare)

Madárkeserűfű (Polygonum aviculare)

Útszélek, száraz létek elterjedt növénye.

Kovasavat, nyálkát, cseranyagot tartalmazó drogját hasmenés, vese- és hólyagbántalmak elleni teakeverékekben használják.

A népi gyógyászatban méh-, gyomor- és tüdő-vérzést csökkentő hatásáért is gyűjtik.

Martilapu (Tussilago farfara)

Martilapu (Tussilago farfara)

Árokpartok, agyagos szakadékok („martok”) tömegesen nyíló, kora tavaszi virága.

Az ókor összes nagy birodalmában ismerték már tüdő- és légúti megbetegedések ellen kifejtett jó hatását.

Köhögés, rekedtség, asztma elleni teakeverékekben ma is használatos.

Frissen szedett levele lüktető, gyulladt daganatokra jó borogató.

Maszlag (Datura stramonium)

Maszlag (Datura stramonium)

Ázsiából került hozzánk a török időkben, mint a szemétdombok mérgező gyomja. Ettől kezdve Európában is felhasználták bódítószerek készítésére. Hatóanyaga a nadragulyáéhoz hasonló.

A levelek gőzének belégzése asztmás rohamoknál megkönnyebbülést hoz. „Asztmaszivarok készülnek leveleiből.

Egy trópusi Datura faj neve: a „sírok virága . Terméséből készült itallal hódították víziókkal terhes, mély álomba magukat a dél-amerikai indiánok, hogy az elhunyt rokonok szellemével találkozzanak.