Kategória: Útszélek, legelők, szántóföldek gyógynövényei
Lándzsás útifű (Plantago lanceolata)

A népi gyógyászat egyik leggyakrabban alkalmazott növénye — a nagy útifűvel (P. major) együtt — a tüdőbaj elleni teák fő alkotórésze volt.
Belső vérzések (vérvizelés, vérhányás) esetén is javasolták. Külsőleg a friss levelek makacs sebekre, gyulladásos daganatokra kötve fejtenek ki jótékony hatást. Nyálkaoldó, köhögéscsillapító tulajdonsága miatt ma is használják a köhögés elleni teákban.
Magjának főzete gyermekeknek enyhe hashajtó. Alkoholos kivonata szúnyogcsípés ellen jó bedörzsölőszer.
Libapimpó (Potentilla anserina)

Árokpartok, nedves parlagok tömeges növénye.
Magas csersavtartalma miatt összehúzószer, vérzéscsillapító. Korábban gyomor- és bélvérzés, ma vérhas, bélhurut, valamint menstruációs zavarok elleni teák alkotórésze.
Epilepszia, ideges szívpanaszok gyógyítására is javasolják.
Jó száj-és garatöblögető szer.
Madárkeserűfű (Polygonum aviculare)
Martilapu (Tussilago farfara)

Árokpartok, agyagos szakadékok („martok”) tömegesen nyíló, kora tavaszi virága.
Az ókor összes nagy birodalmában ismerték már tüdő- és légúti megbetegedések ellen kifejtett jó hatását.
Köhögés, rekedtség, asztma elleni teakeverékekben ma is használatos.
Frissen szedett levele lüktető, gyulladt daganatokra jó borogató.
Maszlag (Datura stramonium)

Ázsiából került hozzánk a török időkben, mint a szemétdombok mérgező gyomja. Ettől kezdve Európában is felhasználták bódítószerek készítésére. Hatóanyaga a nadragulyáéhoz hasonló.
A levelek gőzének belégzése asztmás rohamoknál megkönnyebbülést hoz. „Asztmaszivarok készülnek leveleiből.
Egy trópusi Datura faj neve: a „sírok virága . Terméséből készült itallal hódították víziókkal terhes, mély álomba magukat a dél-amerikai indiánok, hogy az elhunyt rokonok szellemével találkozzanak.