Birsalma

A birsalma (Cydonia oblonga) a kulturális emlékek szerint több mint négyezer éve ismert, és egyes Biblia-fordítók, -elemzők szerint az a bizonyos tiltott alma is birs volt valójában.

A birsalmát valaha szerették és megbecsülték, aztán elfelejtették és mellőzték, azonban ez a gyümölcs manapság reneszánszát éli a konyhában és a gyógyászatban egyaránt.

A birsalma (Cydonia oblonga) a kulturális emlékek szerint több mint négyezer éve ismert, és egyes Biblia-fordítók, -elemzők szerint az a bizonyos tiltott alma is birs volt valójában.

Őshazája valószínűleg Perzsia, Turkesztán és a Kaukázus vidéke, más források szerint Törökország (a mai napig a legtöbb birsalmát felhasználó ország). Latin neve krétai származásra utal: a görögök által ismert közönséges változatra valószínűleg a nemzetség egyik jobb változatát oltották Krétán. Elterjesztésében mindenesetre a görögöknek és a rómaiaknak döntő szerepük volt, így jutott el Európa északibb részeire is. Amerikába a korai telepesek vitték be és nemesítették tovább. Mivel a meleget kedveli, többnyire azokon a tájakon ültetik, ahol szőlőt is termesztenek.

Todjon meg többet   🠞

Varázsmogyoró (Hamamelis virginiana)

Hazája Észak-Amerika és Japán. Aranysárga, keskeny szirmú virágai közvetlenül lomb-fakadás előtt nyílnak. Levele, kérge csersavtartalma miatt összehúzó hatású. Toroköblögető szer. Bőrbetegségeknél jó borogató. Bőrápoló krémek készítéséhez is felhasználják. Teáját bélhurut, vérhas gyógyítására fogyasztják.

Tölgy (Quercus fajok)

Csersavban gazdag levelét, kérgét, makktermését mint elsőrendű összehúzószert már az ókori görögök is alkalmazták. Leveléből gyomorerősítő, vizelethajtó tea készül. Kérgének főzete hasmenés, vérhas, hólyag- és légcsőhurut ellen jó orvosság. Nehezen gyógyuló sebek, kiütések, égési sérülések borogatószere. A megdarált, pörkölt makktermés főzetével egykor az angolkóros gyerekek próbálták gyógyítani.

Fekete bodza (Sambucus nigra)

Fekete bodza gyógynövény

Nitrogénben gazdag erdőtalajokon gyakori. Az ókortól kezdve mint általános hatású gyógynövényt ismerték. Virága, termése illóolajat, csersavat, gyantát, nyálkát, levele, kérge glikozidot tartalmaz. Teája megfázáskor jó izzasztó, köptetőszer. Mandula-, illetve torokgyulladás ellen régen tejjel leforrázva ajánlották. A görcsszerű fejfájást gyümölcsének főzetével orvosolták. Virágzatát a légúti megbetegedéseket gyógyító teákon kívül a vérnyomáscsökkentő, nyugtató, hashajtó, veseműködést szabályozó gyógyteák készítésére is felhasználják.

Fehér fűz (Salix alba)

Fehér fűz gyógynövény

Latin neve:  Salix alba.

A fűzfélék népes és változatos családjának a tagja, folyópartok, ártéri ligeterdők tömeges fája. Kérge sok szalicint tartalmaz, erre utal tudományos neve is.

Ez a faj kb. 5 m magasra nő, folyók, patakok, tavak mentének jellemző fája. Fiatal ágai sárgák, a vastagabbak zöld színűek, hosszú és keskeny lándzsás leveleinek fonákja fehéres.

Lecsüngő, gyakran földig hajló ágú változatát nevezik szomorúfűznek, díszfaként is ültetik.

Jó izzasztó, lázcsillapító szer. Ízületi bántalmak (köszvény, csúz, reuma), valamint hűléses megbetegedések ellen is használják. Csersavtartalma miatt hasmenésre, női szervek nyálkahártya gyulladására is jó.

Todjon meg többet   🠞